Kétszer is elhalasztottuk a Tavaszi Zsongást, mert ebben az évben olyan hosszú, kemény és kitartó volt a tél, hogy lehetetlenné tette a tavaszi munkákat. (Sokáig emlékezni fogunk rá, az biztos). Most már nem halogattuk tovább, bár most is fölmerült ez a gondolat. Azt ígérték a jósok, hogy szombatra már elkezd valamelyest melegedni az idő, lehet, hogy a hőmérséklet eléri akár a 10 fokot is, de legalább nem fog esni az eső, és elolvad a hó. Végül is megtartottuk a zsongást és jól tettük. Igaz, a növényültetős részt kihagytuk a hideg miatt, de így is volt tennivaló bőven, pedig ki sem mozdultunk a Ligetből. Szerszámokról mi magunk gondoskodtunk: mindenki vitt otthonról lapátot, gereblyét, lombsöprűt, talicskát, vasvillát, ki mit.
A munkák egyik legnagyobb részét az okozta, hogy az egyik nyertes pályázatunknak köszönhetően átalakult a régi kukoricagóré. Ledobálták a tetejéről a palákat és leszedték a régi tetőszerkezetet, majd új tetőt ácsoltak rá, amire cserép került. Az oldalához pedig épült egy fedett színpad. Az eleje egy fedett közösségi hely lesz, padokkal, asztalokkal, a hátulja pedig egy tekepálya, ehhez már elkészült a pad is, amin ráérő idejében ücsöröghet az a szerencsés, aki éppen a bábukat állítgatja.
Viszont a régi tetőszerkezet a sok palával, cserépdarabokkal ottmaradt, ezeket el kellett takarítani. A fiúk a fákat fémmentesítették (szögek, régi drótháló, ácskapcsok voltak bennük), majd fölfűrészelték, jó lesz az még majd más közösségi megmozduláskor bogrács alá. A földarabolt fa a góré alá került, ott nem ázik. A pala veszélyes hulladék, így a cseréptörmelékkel együtt föltalicskázták egy utánfutóra, ment a hulladéktelepre.
A lányok és a gyerekek inkább kertészkedtek. Összegereblyéztük és elégettük a lehullott leveleket, gallyakat, kigazoltuk a játszótéri homokozót. Mások trágyát terítettek a virágok közé és a fák tövébe – ott a Ligetben homokos a talaj.
És igen, lehetett érezni némi tavaszillatot a levegőben! A Nap is többször kisütött, dolgoztunk is, délután-fele már lassan mindenkiről lekerült a sapka, a kabát. Fél4 körül pedig a talicskák besorakoztak a talicskaparkolóba, mert elkészült a szarvaspörkölt, és volt olyan jó idő, hogy ugyan már a kabátot visszavéve, de ott, a Ligetben ettük meg. De nem tartott utána sokáig a beszélgetés, mindannyian éreztük, hogy ez volt az idei szezon első, szabad ég alatt munkával töltött napja. 9-kor már az egész falu aludt.
További képek a
Galériában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése