Az már az előkészületeknél érződött, hogy a szervezés lelkesebben zajlott Tésán, mint Visken és ez az érzés a helyszínen is megmaradt. Bár tény: a híd alatt a verseny előtti héten szinte golfpályát varázsoltak, olyan szépen lenyírták nagy területen a füvet. A szükséges sörpadokat az asztalokkal a két falu szállította a helyszínre. De egész végig sokkal többen voltunk tésaiak, pedig a verseny Visken zajlott. Egyre erősödött is bennünk az elhatározás, hogy jövőre inkább Tésán rendezzük meg ezt a versenyt, bár itt nincs se folyópart, se híd.
A népek már nagyon várták a sörcsapoló szerkezetet, ami egyszer csak egy talicska tetején végre meg is érkezett a híd alá.
Dél körül kezdte el a két szakács főzni a halászlevet. Persze mindkét tábor belekukucskált mindkét kondérba, hogy hogyan is főz vajon a konkurencia és végül két, teljesen eltérő módon készített halászlevet ehettünk. Hogy melyik hogy készült, az természetesen hétpecsétes titok, itt sem árulhatom el. Az viszont nem titok, hogy a tésai halászlé sikere érdekében mi négy passzírozót is bevetettünk.
4 órára volt meghirdetve a verseny vége és a kóstolás kezdete és ez nagyjából, egy pár perc késéssel, egyszerre el is kezdődött a két csapatnál. A tésai sor sokkal hosszabb volt, ezért én először a viski étket kóstoltam meg. Persze a csípős nyelvem nem mulasztotta el a viskiekkel közölni, hogy azért eszem először az övékéből, mert a finomabban szeretném hagyni utoljára. Kaptam is érte csúnya pillantásokat. De a hosszú tésai sornak megvolt az oka: a miszakácsunk nem csak úgy durrbele módra merte a tányérokba a halászlevet, hanem odafigyelt arra, hogy mindenkinek jusson halszelet, ikra, tej kellő mértékben, nyamnyam.
Az már az illatvételnél egyértelműen kiderült, hogy a tésai halászlé sokkal finomabb lesz. Természetesen. A kóstolás pedig bizonyosságot is hozott. Nem tudom, hogy ha a viski halászlé nem lett volna annyira fűszeres és csípős, akkor is ilyen egyértelmű lett volna-e a különbség, de általában ez már eldöntötte. A négytagú zsűri (a két polgármesteren kívül egy-egy vendég Magyarországról és a Felvidékről alkotta) 3:1 arányban hozta ki győztesnek a tésai halászlevet, így Tésáé lett a fődíj: egy kitömött, preparált csukafej.
A közönségdíj a számlálás után elég szoros eredményt mutatott, de végül a láda sört a viski szakács kapta meg.
Jó néhány szemetes volt a híd alatt, így a halászlevek elfogytával (ami igen hamar bekövetkezett) nem volt nehéz a rendrakás. Ezután már baráti beszélgetés, sörözgetés, borozgatás következett. Estefelé aztán került néhány tálca zsíroskenyér lilahagymával, ennek is igen nagy sikere volt. És természetesen, ahol mi ott vagyunk, ott nem múlhat el nap palacsinta nélkül. Ezt már szürkületben kezdtük el sütni, de már teljes sötétben, lámpafénynél fejeztük be. Éjfél körül már igencsak megfogyatkozott a társaság, így elkezdtünk összepakolni: végül kint a folyóparton csak a szemeteszsákok maradtak és a zászló a hídon. Másnap ezek is eltűntek onnan, rendezett terep maradt a verseny után.
Igen jól sikerült ez az első ilyen jellegű rendezvény, bár, főleg Visk részéről, elég alacsony részvétellel. A viski polgármester végül így összegezte a napot: nagyon erős kezdés után még van hova fejlődni.
Képek a Galériában.
