Ipolyvisk–Tésa halászlé főző verseny

Az időjárás idézte a falunapit: ez után az erősen esős péntek után elég nehezen volt hihető az időjósok véleménye, miszerint szombaton jó idő lesz. Ráadásul szombatra virradóra a minimum hőmérő nálunk 13, két házzal lejjebb 10 fokot jelzett. És mégis: olyan meleg volt, hogy még jó, hogy ott volt nekünk a viski híd, aminek az árnyékába be lehetett bújni. Ott az árnyékban viszont pont kellemes nyári hőmérséklet volt, ott is töltöttük az egész napot.

Az már az előkészületeknél érződött, hogy a szervezés lelkesebben zajlott Tésán, mint Visken és ez az érzés a helyszínen is megmaradt. Bár tény: a híd alatt a verseny előtti héten szinte golfpályát varázsoltak, olyan szépen lenyírták nagy területen a füvet. A szükséges sörpadokat az asztalokkal a két falu szállította a helyszínre. De egész végig sokkal többen voltunk tésaiak, pedig a verseny Visken zajlott. Egyre erősödött is bennünk az elhatározás, hogy jövőre inkább Tésán rendezzük meg ezt a versenyt, bár itt nincs se folyópart, se híd.

A népek már nagyon várták a sörcsapoló szerkezetet, ami egyszer csak egy talicska tetején végre meg is érkezett a híd alá.

Dél körül kezdte el a két szakács főzni a halászlevet. Persze mindkét tábor belekukucskált mindkét kondérba, hogy hogyan is főz vajon a konkurencia és végül két, teljesen eltérő módon készített halászlevet ehettünk. Hogy melyik hogy készült, az természetesen hétpecsétes titok, itt sem árulhatom el. Az viszont nem titok, hogy a tésai halászlé sikere érdekében mi négy passzírozót is bevetettünk.

4 órára volt meghirdetve a verseny vége és a kóstolás kezdete és ez nagyjából, egy pár perc késéssel, egyszerre el is kezdődött a két csapatnál. A tésai sor sokkal hosszabb volt, ezért én először a viski étket kóstoltam meg. Persze a csípős nyelvem nem mulasztotta el a viskiekkel közölni, hogy azért eszem először az övékéből, mert a finomabban szeretném hagyni utoljára. Kaptam is érte csúnya pillantásokat. De a hosszú tésai sornak megvolt az oka: a miszakácsunk nem csak úgy durrbele módra merte a tányérokba a halászlevet, hanem odafigyelt arra, hogy mindenkinek jusson halszelet, ikra, tej kellő mértékben, nyamnyam.

Az már az illatvételnél egyértelműen kiderült, hogy a tésai halászlé sokkal finomabb lesz. Természetesen. A kóstolás pedig bizonyosságot is hozott. Nem tudom, hogy ha a viski halászlé nem lett volna annyira fűszeres és csípős, akkor is ilyen egyértelmű lett volna-e a különbség, de általában ez már eldöntötte. A négytagú zsűri (a két polgármesteren kívül egy-egy vendég Magyarországról és a Felvidékről alkotta) 3:1 arányban hozta ki győztesnek a tésai halászlevet, így Tésáé lett a fődíj: egy kitömött, preparált csukafej.

A közönségdíj a számlálás után elég szoros eredményt mutatott, de végül a láda sört a viski szakács kapta meg.

Jó néhány szemetes volt a híd alatt, így a halászlevek elfogytával (ami igen hamar bekövetkezett) nem volt nehéz a rendrakás. Ezután már baráti beszélgetés, sörözgetés, borozgatás következett. Estefelé aztán került néhány tálca zsíroskenyér lilahagymával, ennek is igen nagy sikere volt. És természetesen, ahol mi ott vagyunk, ott nem múlhat el nap palacsinta nélkül. Ezt már szürkületben kezdtük el sütni, de már teljes sötétben, lámpafénynél fejeztük be. Éjfél körül már igencsak megfogyatkozott a társaság, így elkezdtünk összepakolni: végül kint a folyóparton csak a szemeteszsákok maradtak és a zászló a hídon. Másnap ezek is eltűntek onnan, rendezett terep maradt a verseny után.

Igen jól sikerült ez az első ilyen jellegű rendezvény, bár, főleg Visk részéről, elég alacsony részvétellel. A viski polgármester végül így összegezte a napot: nagyon erős kezdés után még van hova fejlődni.

Képek a Galériában.

Falunap 2009

Az idei falugyűlés is szokás szerint az önkormányzati beszámolóval kezdődött, majd ezután következett az Egyesület beszámolója. Az egész sokkal rövidebb volt, mint a tavalyi, mert eleve nem volt olyan vitapont, ami elhúzta volna (mint tavaly a telekvásárlás). Elhangzott, hogy mennyi szép és jó programban volt részünk az elmúlt egy év alatt és mi várható a közeljövőben. Egyetlen vitapont volt, ami nem is volt igazán vita, legföljebb egy eszmecsere a megfogalmazásról. Már több helyi lakos jelezte, hogy ha az ő tagdíjuk kedvezőbb lenne, belépnének. El is fogadtuk egybehangzóan, hogy ők és a helyi vállalkozók féláron lehetnek tagok. Vagyunk egy páran „víkendesek” (én is), akiknek Tésa az állandó lakcíme. Mi viszont mind lemondtunk erről az előnyről, továbbra is teljes tagdíjat fizetünk.

Közben megérkezett a TESA cég két képviselője, akik ismét ajándékokkal állítottak be. Hoztak 17 nagy kozmetikai csomagot (a Nivea, mint társcég termékeiből) azért, hogy mindenki kapjon egyet-egyet, aki indul a főzőversenyen. Hogy honnan tudták előre, hogy pont 17 induló lesz, hiszen ezt mi sem tudtuk még akkor? Nem tudni. És hoztak még szép számban tesa feliratú autómatricákat. Így lehet, hogy majd mindenki kapkodhatja a fejét, hogy milyen új autótípusok jelentek meg a piacon? Skoda tesa, Volkswagen tesa, Ford tesa stb., stb.

A szerencsésen rövid falugyűlés után már mindenki sietett a dolgára, hiszen a pénteki szinte egésznapos eső után a szombati időjárás pont ideális volt: napsütés, de nem forróság, kék ég némi felhővel és egy kevés szellő. Ideális volt minden ahhoz, hogy ez a falunap olyan jól sikerüljön, mint még eddig egy sem.

A főzőversenyen ismét rekordot döntöttünk: a tavalyi 15-tel szemben idén 17 induló volt. Ez nem ennyi bográcsot vagy egyéb sütőfőzőeszközt jelentett, hanem többet, mert voltak csapatok, akik többfélét is készítettek. És direkt azért, hogy estére ne maradjunk étlen, hárman csak akkorra tartogattuk a magunk ételkészítését.

Magát a verseny helyét nagyon úgy tűnik, hogy kinőttük. Most már elmondható, hogy évről évre egyre hosszabb útszakasz kell a megrendezéséhez. Ez is egy érv már amellett, hogy legközelebb már ne is itt a kocsma előtti útszakaszon, hanem az egyesületi telken rendezzük meg. Már volt most is ebből vita, hiszen az igaz, hogy a telek messzebb van a legtöbb indulónak, de árnyas, nem poros, nem kint van az utcán, tágasabb is stb. Na majd jövőre meglátjuk.

Az értékelésben maradt a tavalyi piculás rendszer, ha már egyszer bevált. És ugyanúgy, mint tavaly, most is az ételt jellemző feliratos fakanalat kapott minden csapat, de most a fakanálon nem csak a felirat volt, hanem egy virágminta is. Ezzel engem találtak meg, hogy szervezzem meg. Végül is öten készítettük kalákában, egy alapminta alapján és elég hamar el is készültünk.

És persze kellett készíteni egyet, arany festékkel pingálva, a hátulján szintén arannyal írva nemes egyszerűséggel csak „A LEGJOBB” felirattal, amit a legtöbb főpiculát összegyűjtő csapat kapott meg.

És ez éppen az 1. számú csapat lett. Íme a lista a készülő ételekről és a feliratokról:

1. A LEGJOBB (Gyros és meggyes sertés)
2. HALÁLI JÓ LÉ (halászlé)
3. TÁRCSATÁR (tárcsás sertésdió)
4. JANNI DE MARHA (marhapörkölt)
5. GABSIFÜLES (nyúlétel)
6. BOLDOG MÁSNAP (korhelyleves)
7. MÓRLÉ (Jókai bableves Krúdy-módra)
8. ÖRÖK KÖRÖM (körömpörkölt)
9. OUR BELGIANS (trappistes stew – trappista sörös pörkölt, egy belga házaspár készítette)
10. SISA PISTA KEDVENCE (rablóhús)
11. HELYI BORSÓS RÓKÁS (kisfalusi specialitás)
12. GŐZBOMBÁZÓ (tarhonyás kolbászos lecsó és gőzben sült bukta)
13. CSIRKE HEREVŐ (herepörkölt csirkével)
14. CS.B.K. (csülkös-babos káposzta)
15. MARHA RÉSZEGES (vörösboros marhalábszár pörkölt)
16. KONDÁS GULYÁS (kondás gulyás pörkölt gombaszedő öregasszony módra)
17. BENSŐSÉGES (belsőség gombával)

Késő délutánra-estére már sokan elhagyták a helyszínt, de akik maradtak, fogyaszthattak palóc levest (isteni volt!), túrógombócot fokhagymás-barackos és mentás-ribizlis mártással, na és persze palacsintát. Volt zene is, de most valahogy úgy alakult, hogy nem táncos utcabállá alakult át az estem hanem poharazgatós-beszélgetős asztaltársaságokká. Mi az utolsó csapatokkal együtt végül fél 2-kor hagytuk el a helyszínt és zuhantunk fáradtan, de rendkívül élménydúsan ágyba.

Falutakarítás 2009

Én valahogy mindig úgy vagyok az ilyen eseményekkel, hogy olyanra sikerülnek, amilyenné a résztvevők teszik. Én pedig úgy indultam neki ennek a szombatnak, hogy jól fogom magam érezni. Úgy is lett.

Nem sikerült szombaton az előre eltervezett időpontban fölkelni és még a lomjainkat is ki kellett készítenünk, így egy kis késéssel érkeztünk a találkozóhelyre. De sejtettük, hogy ez nem lesz probléma és ez igaz lett: még így is az elsők között érkeztünk. Az időjárás gyönyörűnek ígérkezett, ez már akkor reggel is éreztette hatását: kellemes meleg volt. Később meg még szinte túl meleg is.

A létszám kisebb volt, mint tavaly. Voltak, akik tavaly eljöttek, idén nem; voltak, akik tavaly nem jöttek, de idén igen és bizony vannak, akik sem tavaly nem jöttek, sem idén. Reméljük, hogy legközelebb már ők is eljönnek. De voltunk jónéhányan, akik tavaly is voltunk és idén is. Végül körülbelül fele-fele arányban voltunk helybeliek és „víkendesek”. A társaság menet közben részben kicserélődött, néhányan hamarabb elmentek, néhányan pedig később csatlakoztak hozzánk. De aki ott volt, dolgozott végig becsülettel.

Az, hogy már tavaly is volt falutakarítás, jelentősen éreztette a hatását: nem kellett a 25-30(-40-50) éves hatalmas szeméthalmokat a rájuk rakódott talajréteg alól már kiszedni. A szemét javarésze olyan helyen volt, ahol a tavalyi, egy-két héttel később megtartott falutakarítás alkalmával már jobban megnőtt aljnövényzetben nem láttuk. Most még elég kicsi volt a fű ahhoz, hogy szemét ne maradjon észrevétlenül. Igen elenyésző volt az elmúlt egy év alatt keletkezett szemét mennyisége és ennek javarésze is megbocsátható volt: a temetőbe tavaly be sem mentünk, idén viszont összeszedtük a valószínűleg még Mindenszentekkor kihelyezett, de már üres félbevágott pillepalackoat, elégett mécseseket stb., amiket közben elvitt a szél. Ezekkel két szemeteszsák is megtelt.

Miközben haladtunk a faluban, a szemetet és a lomokat összeszedő traktor is haladt fölfele és lefele, folyamatosan. A traktor pótkocsija kétszer is megtelt a szeméttel, házi lomokkal. Mivel folyamatosan mozgott, ha valami olyan szemetet találtunk, ami nem volt bezsákolható (pl. nagy adag összetekeredett rozsdás drót), csak szólni kellett nekik és már dobták is föl a pótkocsira.

Délre a falu tiszta volt és ekkor megkaptuk a beígért hagymás zsíros kenyeret, ami akkor már igen jól esett. A meleg miatt pedig mellé kinek-kinek a sör, az ásványvíz vagy a pohárka pezsgő is könnyen csúszott. És miközben ezt a kis gyors ebédet ettük, már igen finom illatot árasztott az üstben fővő vacsora: maga Lenin, vagyis a Lenin névre keresztelt kecske főtt benne pörkölt alakban. De összekaptuk magunkat hamar, mert így, hogy a falutisztítással ilyen hamar végeztünk, bőven jutott idő a régi öregtemető helyrehozatalára is. Ez egy nagyon picike temető, ide temették régen a kastélyban szolgált embereket, akkor még murvával felszórt út vezetett idáig a templomtól. Mostanra viszont benőtte az akácerdő, a cirádás vaskerítés is csak nyomokban volt meg, a síroknak már nyomuk sincs. Erős férfikezek nekiláttak és sippsupp kivágták és szépen föl is darabolták, halomba rendezték a temető területén nőtt akácfákat, megkeresték a már talajjal beborított kerítésmaradványokat és a helyükre hajlítgatták, így szinte új a körben meglett a kerítés. Végül összegereblyézték és elégették az elszáradt aljnövényzetet és eközben megkerült a földdel már teljesen betemetett kapu egyik fele is, ami igazán egy remekmű, még így rozsdás állapotában is.

Közben mi lányok néhányan még a falu hátuljában, az öregtemető mellett vezető földutat takarítottuk ki a még ott talált szeméttől. Mi egy picit korábban végeztünk, ezután visszamentünk a temetőhöz és csak figyeltük a munkát és igen jót beszélgettünk közben. Végül 4 óra körül késznek nyilváníttatott a munka, de még egy teendő hátra lett volna. 

Ugyanis Magyarországon minden település, így Tésa is kapott egy alapítványtól 200 facsemetét: 50 kocsányos tölgyet, 50 vörös tölgyet, 50 nyírfát és 50 platánt. Ezeket kellett volna elültetni, de kiderült, hogy igen kicsi csemeték még ezek, ezért inkább jobb lenne nekik, ha először faiskolába kerülnének. Ehhez a szakértelem hiányzott, úgyhogy végül az lett a megállapodás, hogy amíg egy szakértő meg nem mondja, hogy hogy kell ezt véghezvinni, maradnak a vízzel teli vödörben. Mi pedig mentünk vissza a kecskepörkölthöz. Ami igencsak finomra sikerült, de hát ezen nincs is mit csodálkozni, a szakács már kipróbált volt.

A hőmérséklet még mindig igen magas volt, jólesett a kinti asztaloknál elkölteni az estebédet és közben végignézni az összes lepirult nyakat, mert bizony fogott a nap rendesen. Energia még maradt a férfiakban bőven, legalábbis sikerült az egyik bor dugójába két dugóhúzót is beletörni. A dugó végül egy seprűnyél által nem kifele jött, hanem a palackba ment befele. Már szürkült, amikor elpakoltunk és a hűvösödő időben, kellemesen fáradt végtagokkal elindultunk haza.


Képek a Galériában