2013. szeptember 13., péntek

Szilvanap 2013

Ha nyár vége, akkor Szilvanap a Tésa Ligetben, ezt már minden veterán Tésa barát tudja és biztosan várja is. A szezon végén még egy utolsó alkalom, hogy találkozhassunk a barátokkal, ismerősökkel és jól érezzük magunkat. Biztosan mondhatom, hogy ez idén is így történt!
Főszerepben természetesen a szilva állt, annak minden formájában, hogy egyik korosztály se maradjon ki a jóból. Az idei termés szerencsére kedvezett az összejövetelnek.
A Szilvanap fáradtságos része már pénteken délután elkezdődött, magoztak, faggattak kicsik, nagyok, így a lelkes önkéntesek már szombat reggel rávethették magukat a katlanokra. A fáradhatatlan lekvárfőzők mellett szépen lassan kialakultak a szokásos csoportok is, és újra felbolydult az egyébként csöndes Liget.
Asszonyok, lányok egy csoportja szilvás gombócot és puharast készített, az idei gombócok száma 1431 lett, megdöntve ezzel az eddigi rekordot. Ennyi gombóc sem jelentett gondot a tésaiaknak, délutánra eltűnt ez a hatalmas mennyiség is!
Családok, baráti társaságok ismét remekelhettek és megmutathatták ki mennyire tűzről pattant, a bográcsokban ott rotyogott a palócleves, lecsó, babgulyás stb. Szerencsére volt, akiknél ráérősebben készült az ebéd, így meleg leves várta azokat is, akiknek estére kordult meg a gyomra.

Természetesen nincs szilvanap pálinkaverseny nélkül! Persze sokan ezt egész nap, nem versenyszerűen űzték, de ezúttal pontozni is kellett. A zsűritagoknak 8+1 pálinkával kellett megküzdeniük. A legtöbb pontszámmal egy, a versenyen kívül induló bernecebaráti pálinkát jutalmazták. Az első helyen mégis Sáska Géza pálinkája végzett, hiszen a verseny szabályai nem teszik lehetővé, hogy más helyről származó ital versenyezzen.
A dolgos nap végül egy hosszan tartó, esti beszélgetéssel zárult. Ki-ki kóstoltatta a maga által nyertesnek ítélt pálinkáját, így fokozódott a jókedv és felhőtlenség érzése.
A Tésa Liget újra pompás teret adott nekünk a közös vigadozáshoz! Köszönjük!


Képek a Galériában

2013. szeptember 10., kedd

Hídnap 2013

Az Ipoly partján idén is megrendezésre került a szokásos, augusztusi eleji Hídnap. Ipolyviskiek és tésaiak szép számmal telepedtek le a viski híd alá. Az iszonyatos kánikulában kellemes felfrissülést adott az Ipoly hűs vize. Többen is megmártóztak benne a nap folyamán, de volt aki itt hűtötte az italait. Mindeközben izzadságos munkával rotyogtak a bográcsban a kiváló halétkek. Finomabbnál finomabb halászleveket kóstolhattunk, volt édesvízi és tengeri halból készült hallé is. Ha már Hídnap és a halé a főszerep, többen frissen sült hallal kínálták a vendégeket. Azok sem maradtak üres gyomorral, akik nem kedvelik a halat, mert kenyérlángost, sztrapacskát és az est folyamán fokhagymás lángost is készítettek a résztvevők. A nap végén a zsűritagok összeültek és pontozták a megízlelt ételeket. Büszkék lehetünk, hogy a harmadik helyezett díját, illetve a különdíjat tésaiak vehették át. Tóth Ferenc isteni halászlevét választották harmadiknak és Kelemen Lajos kapott különdíjat a sült keszegeiért, melyeket maga fogott ki és felesége sütött ropogósra.



Szerencsére a rekkenő hőség ezúttal sem vette el a kedvét a Hulej Palacsintázó „üzemeltetőinek”, hogy egész napon át kedvezzenek az édesszájúaknak.


Kellemes hangulatban, nyári forróságban telt az idei Hídnap is. Tésaiak és viskiek megoszthatták egymással tapasztalataikat, szakács fortélyaikat, pálinkájukat. Mire beesteledett remek asztaltársaságok alakultak ki, kellemesen beszélgetésekkel, vidám hangulattal. Reméljük, hogy addig sem akad senki torkán szálka és jövőre is közösen mulathatunk a Hídnapon!


Képek a Galériában

2013. augusztus 22., csütörtök

Első tésai tekebajnokság


A régi tésai kukoricagórét a nevének megfelelően kukorica tárolására használták. Aztán a téesz megszűnt, a góréban nem tároltak többet kukoricát. A hajdan szebb napokat látott építmény oldaláról szépen lassan lefoszlott a drótháló, a tetejéről leröpült egyre több pala. A lyukas tető alatt viszont megmaradt a masszív betonváz.
Amikor belekezdtünk a falumegújításba, egyértelmű volt, hogy ezzel a csúf építménnyel is kezdeni kell valamit. A lerombolása föl sem merült. Viszont egyre többen mondták az alakját látva: milyen jó lenne tekepályának! Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon, és a tekepálya elkészült. Az építmény új tetőt kapott, kiegészült egy színpaddal is. A talaját leaszfaltozták, majd egy darabon az aszfaltot kivágva egy deszkát helyeztek bele, itt kell először talajt érnie a golyónak. Az oldalára is deszka került, hogy a golyó le ne guruljon. A végén kavicságy fogja meg a golyót, mögötte egy gumilappal. A kavicságy fölé pad került, ide ülhet föl a gurítás idejére a bábuállító személy, hogy a golyó meg ne üsse a lábát. A pálya oldalára készült fából egy gurítócsatorna, ennek a végén is gumilap van, ami megfogja a visszaguruló golyót. Még egy seprű is tartozik a pályához, arra az esetre, ha túl sok kavics verődne föl a kavicságyból.
Július 13-án pedig fölavattuk a pályát: meghirdettük az első tésai tekebajnokságot. Elég sok érdeklődő összegyűlt, így el tudtuk indítani a versenyt gyerek, női, és férfi kategóriákban. Igaz, gyerek versenyző csak kettő volt, de ők is nagyon élvezték a dolgot.
A következő szabályt fektettük le: Mindenki gurít először három telit egymás után, ekkor minden gurítás után fölállítják a bábukat. Majd a következő körben mindenki újra hármat gurít, de ekkor már tarolásra megy: a feldöntött bábukat kiveszik, a még álló bábukat kell eltalálni. Ha esetleg valakinél már előbb feldőlne az összes bábu, akkor újra fölállítják az összeset, így több pontot lehet elérni.
A favorit minden kétséget kizáróan doktorunk volt, aki nagyon sokáig volt egy tekecsapat orvosa, és közben megtanulta a szabályokat. Mi többiek amúgy vaktyúk is talál szemet alapon gurítgattunk, próbálva őt utolérni. Olyan jól éreztük magunkat, hogy három versenyt is lebonyolítottunk és az egyikben Ági gurított egy olyan fantasztikusat, hogy ezzel még a jó doktort is letaszította az első helyről.
A bajnokságról természetesen „hivatalos jegyzőkönyv” is készült:

A tekepálya pedig egyre népszerűbb. Többször is tapasztaltuk, hogy amikor elindulunk gurítani egyet a magunk örömére, sorba kell állnunk, mert egy csapat már gurítgat. Ennek persze örülünk, mert ilyenkor ismerősöket találunk ott és hamar eltelik beszélgetve az az idő, ami után már miénk a pálya.


Képek a Galériában

2013. július 13., szombat

2013. évi falunapi fakanál-feliratok

Sorszám
Étel neve
Fakanál-felirat
1.
Mics
Nincs jobb a micsnél
2.
Thai tészta
Lali tája
3.
Omlett fûzfagombával
Klári féle fûzfaomlás
4.
Puliszka
Puliszka szorbáriával
5.
Spagetti szósszal
Spagetti á la terra Árpádia
6.
Szarvaspörkölt
Kati szarvaskája
7.
Káposztás paszuly
Babcsapat
8.
Babgulyás – Moje és bõrpörkölt
Á.C.S brigád – A szokásos
9.
Muflon és szarvas „vadóc”
Vadóc
10.
Harcsapaprikás
Andi harcsi
11.
Vadpörkölt
Fácánlövõk
12.
Velõs pacal
A nagyotmondó Balázs
13.
Csülkös körömpörkölt
Fröccs-öntõ
14.
Palóc leves
Szívlapát
15.
Orosz hideg zöldségleves
???????
16.
Csirke kuszkusszal marokkói módra
Kuszkusz
17.
Tárkonyos csirkeragu
Ragu
18.
Csirkeszárny görögsalátával
Csirkeszárny
19.
Lángos
Kérsz egy lángost?
20.
Hortobágyi húsos gombóc
Fakanál
21.
Hagymás bab
Puffin lekvár
22.
Palacsinta
Palacsinta
23.
Hutai lecsó
Tésa másodszor
24.
Fasírt majonézes krumplival
Jövõre ugyanitt
25.
Birkapörkölt
Tésai birka
26.
Gyuvecs
Balkáni egyetértés
27.
Babgulyás
Csülök lelke
28.
Paprikás krumpli
A dicsõ krumpli
29.
Cserkészlecsó
Cserkészek
30.
Csülkös babos káposzta
M&P
31.
Gulyásleves, palacsinta
Nagyot e-szem
32.
Babgulyás
Tésai babgulyás
33.
Marhapörkölt
MarhaMúLáb
34.
Vaddisznó pörkölt
Döglött vad
35.
Edd meg csirke
Nem bánod
36.
Gyöngytyúkleves
Gyöngy
37.
Palóc leves
Két deci konkordia
Sorszám
Aki kapta
Fakanál-ábra
38.
Zoltán atya
Templom
39.
Enikõ
Virágok
40.
Gyõrik lovarda
41.
Kézmûves asztal
Baba

2013. július 12., péntek

Falunap 2013

Újra elérkezett a nap, mely megmozgatott kicsiket és nagyokat egyaránt. Ismét sokan és nagy örömmel gyűltünk össze a Ligetben. Habár kisebb létszámmal, mint tavaly, de idén is számos lelkes és tehetséges bogrács-szakács kápráztatott el minket főzőtehetségével. Ejj, de kár, hogy a gyomrunk szűkössége miatt nem tudtuk az összes fogást megkóstolni! Ahogy már megszokhattuk, színes gasztronómiai választékot sorakoztattak fel a csapatok. Először kiemelném az óriási sikert arató mics standot, amelynél gyakran kígyózó sor állt. Ági és Géza kora esti lángosát megint a megszokott nagy érdeklődés fogadta, nemhiába, hiszen évről évre finomabban készítik el. Csak, hogy párat említsek még a gasztrocsodákból: Ernő nagy odafigyeléssel készített balkáni étke, melyet egy különleges edényben, a fedőt csirizzel gondosan letapasztva főzte, Tamásék ínycsiklandozó ragulevese, Vili vaddisznó pörköltje, a chilis bab és az Osztály, azaz Osztályok palacsintája – mennyei volt egytől egyig! És még folytathatnánk…
Gyerekek és felnőttek nagy örömére Márti idén is készült kézműves asztallal. Hihetetlenül ötletes és szép kukoricacsuhé alkotások születtek. Sőt, a gyerekek nemcsak Mártinál alkothattak vagy a Ligetben lévő játékokkal játszhattak, hanem néhány kedves paripa is várta a lovagolni vágyó gyerkőcöket.
Ahogy leszállt az est, a zenészek vidám talpalávalót játszottak a tésai közönségnek. Táncoltunk hajnalig, néhány résztvevő aznap ünnepelte születésnapját. Azt hiszem nekik egy pompás születésnapi, a többieknek pedig egy felejthetetlen falunapi mulatságban volt részük!
Köszönjük Tésa!


Képek a Galériában

2013. április 6., szombat

Tavaszi Zsongás 2013

Kétszer is elhalasztottuk a Tavaszi Zsongást, mert ebben az évben olyan hosszú, kemény és kitartó volt a tél, hogy lehetetlenné tette a tavaszi munkákat. (Sokáig emlékezni fogunk rá, az biztos). Most már nem halogattuk tovább, bár most is fölmerült ez a gondolat. Azt ígérték a jósok, hogy szombatra már elkezd valamelyest melegedni az idő, lehet, hogy a hőmérséklet eléri akár a 10 fokot is, de legalább nem fog esni az eső, és elolvad a hó. Végül is megtartottuk a zsongást és jól tettük. Igaz, a növényültetős részt kihagytuk a hideg miatt, de így is volt tennivaló bőven, pedig ki sem mozdultunk a Ligetből. Szerszámokról mi magunk gondoskodtunk: mindenki vitt otthonról lapátot, gereblyét, lombsöprűt, talicskát, vasvillát, ki mit.
A munkák egyik legnagyobb részét az okozta, hogy az egyik nyertes pályázatunknak köszönhetően átalakult a régi kukoricagóré. Ledobálták a tetejéről a palákat és leszedték a régi tetőszerkezetet, majd új tetőt ácsoltak rá, amire cserép került. Az oldalához pedig épült egy fedett színpad. Az eleje egy fedett közösségi hely lesz, padokkal, asztalokkal, a hátulja pedig egy tekepálya, ehhez már elkészült a pad is, amin ráérő idejében ücsöröghet az a szerencsés, aki éppen a bábukat állítgatja.

Viszont a régi tetőszerkezet a sok palával, cserépdarabokkal ottmaradt, ezeket el kellett takarítani. A fiúk a fákat fémmentesítették (szögek, régi drótháló, ácskapcsok voltak bennük), majd fölfűrészelték, jó lesz az még majd más közösségi megmozduláskor bogrács alá. A földarabolt fa a góré alá került, ott nem ázik. A pala veszélyes hulladék, így a cseréptörmelékkel együtt föltalicskázták egy utánfutóra, ment a hulladéktelepre.
A lányok és a gyerekek inkább kertészkedtek. Összegereblyéztük és elégettük a lehullott leveleket, gallyakat, kigazoltuk a játszótéri homokozót. Mások trágyát terítettek a virágok közé és a fák tövébe – ott a Ligetben homokos a talaj.

És igen, lehetett érezni némi tavaszillatot a levegőben! A Nap is többször kisütött, dolgoztunk is, délután-fele már lassan mindenkiről lekerült a sapka, a kabát. Fél4 körül pedig a talicskák besorakoztak a talicskaparkolóba, mert elkészült a szarvaspörkölt, és volt olyan jó idő, hogy ugyan már a kabátot visszavéve, de ott, a Ligetben ettük meg. De nem tartott utána sokáig a beszélgetés, mindannyian éreztük, hogy ez volt az idei szezon első, szabad ég alatt munkával töltött napja. 9-kor már az egész falu aludt.



  További képek a Galériában