Első tésai tekebajnokság

A régi tésai kukoricagórét a nevének megfelelően kukorica tárolására használták. Aztán a téesz megszűnt, a góréban nem tároltak többet kukoricát. A hajdan szebb napokat látott építmény oldaláról szépen lassan lefoszlott a drótháló, a tetejéről leröpült egyre több pala. A lyukas tető alatt viszont megmaradt a masszív betonváz.
Amikor belekezdtünk a falumegújításba, egyértelmű volt, hogy ezzel a csúf építménnyel is kezdeni kell valamit. A lerombolása föl sem merült. Viszont egyre többen mondták az alakját látva: milyen jó lenne tekepályának! Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon, és a tekepálya elkészült. Az építmény új tetőt kapott, kiegészült egy színpaddal is. A talaját leaszfaltozták, majd egy darabon az aszfaltot kivágva egy deszkát helyeztek bele, itt kell először talajt érnie a golyónak. Az oldalára is deszka került, hogy a golyó le ne guruljon. A végén kavicságy fogja meg a golyót, mögötte egy gumilappal. A kavicságy fölé pad került, ide ülhet föl a gurítás idejére a bábuállító személy, hogy a golyó meg ne üsse a lábát. A pálya oldalára készült fából egy gurítócsatorna, ennek a végén is gumilap van, ami megfogja a visszaguruló golyót. Még egy seprű is tartozik a pályához, arra az esetre, ha túl sok kavics verődne föl a kavicságyból.

Július 13-án pedig fölavattuk a pályát: meghirdettük az első tésai tekebajnokságot. Elég sok érdeklődő összegyűlt, így el tudtuk indítani a versenyt gyerek, női, és férfi kategóriákban. Igaz, gyerek versenyző csak kettő volt, de ők is nagyon élvezték a dolgot.
A következő szabályt fektettük le: Mindenki gurít először három telit egymás után, ekkor minden gurítás után fölállítják a bábukat. Majd a következő körben mindenki újra hármat gurít, de ekkor már tarolásra megy: a feldöntött bábukat kiveszik, a még álló bábukat kell eltalálni. Ha esetleg valakinél már előbb feldőlne az összes bábu, akkor újra fölállítják az összeset, így több pontot lehet elérni.
A favorit minden kétséget kizáróan doktorunk volt, aki nagyon sokáig volt egy tekecsapat orvosa, és közben megtanulta a szabályokat. Mi többiek amúgy vaktyúk is talál szemet alapon gurítgattunk, próbálva őt utolérni. Olyan jól éreztük magunkat, hogy három versenyt is lebonyolítottunk és az egyikben Ági gurított egy olyan fantasztikusat, hogy ezzel még a jó doktort is letaszította az első helyről.

A bajnokságról természetesen „hivatalos jegyzőkönyv” is készült:

A tekepálya pedig egyre népszerűbb. Többször is tapasztaltuk, hogy amikor elindulunk gurítani egyet a magunk örömére, sorba kell állnunk, mert egy csapat már gurítgat. Ennek persze örülünk, mert ilyenkor ismerősöket találunk ott és hamar eltelik beszélgetve az az idő, ami után már miénk a pálya.

---

Képek a Galériában

2013. évi falunapi fakanál-feliratok

Sorszám	Étel neve	Fakanál-felirat
1.	Mics	Nincs jobb a micsnél
2.	Thai tészta	Lali tája
3.	Omlett fûzfagombával	Klári féle fûzfaomlás
4.	Puliszka	Puliszka szorbáriával
5.	Spagetti szósszal	Spagetti á la terra Árpádia
6.	Szarvaspörkölt	Kati szarvaskája
7.	Káposztás paszuly	Babcsapat
8.	Babgulyás – Moje és bõrpörkölt	Á.C.S brigád – A szokásos
9.	Muflon és szarvas „vadóc”	Vadóc
10.	Harcsapaprikás	Andi harcsi
11.	Vadpörkölt	Fácánlövõk
12.	Velõs pacal	A nagyotmondó Balázs
13.	Csülkös körömpörkölt	Fröccs-öntõ
14.	Palóc leves	Szívlapát
15.	Orosz hideg zöldségleves	???????
16.	Csirke kuszkusszal marokkói módra	Kuszkusz
17.	Tárkonyos csirkeragu	Ragu
18.	Csirkeszárny görögsalátával	Csirkeszárny
19.	Lángos	Kérsz egy lángost?
20.	Hortobágyi húsos gombóc	Fakanál
21.	Hagymás bab	Puffin lekvár
22.	Palacsinta	Palacsinta
23.	Hutai lecsó	Tésa másodszor
24.	Fasírt majonézes krumplival	Jövõre ugyanitt
25.	Birkapörkölt	Tésai birka
26.	Gyuvecs	Balkáni egyetértés
27.	Babgulyás	Csülök lelke
28.	Paprikás krumpli	A dicsõ krumpli
29.	Cserkészlecsó	Cserkészek
30.	Csülkös babos káposzta	M&P
31.	Gulyásleves, palacsinta	Nagyot e-szem
32.	Babgulyás	Tésai babgulyás
33.	Marhapörkölt	MarhaMúLáb
34.	Vaddisznó pörkölt	Döglött vad
35.	Edd meg csirke	Nem bánod
36.	Gyöngytyúkleves	Gyöngy
37.	Palóc leves	Két deci konkordia
Sorszám	Aki kapta	Fakanál-ábra
38.	Zoltán atya	Templom
39.	Enikõ	Virágok
40.	Gyõrik lovarda	Ló
41.	Kézmûves asztal	Baba

Falunap 2013

Újra elérkezett a nap, mely megmozgatott kicsiket és nagyokat egyaránt. Ismét sokan és nagy örömmel gyűltünk össze a Ligetben. Habár kisebb létszámmal, mint tavaly, de idén is számos lelkes és tehetséges bogrács-szakács kápráztatott el minket főzőtehetségével. Ejj, de kár, hogy a gyomrunk szűkössége miatt nem tudtuk az összes fogást megkóstolni! Ahogy már megszokhattuk, színes gasztronómiai választékot sorakoztattak fel a csapatok. Először kiemelném az óriási sikert arató mics standot, amelynél gyakran kígyózó sor állt. Ági és Géza kora esti lángosát megint a megszokott nagy érdeklődés fogadta, nemhiába, hiszen évről évre finomabban készítik el. Csak, hogy párat említsek még a gasztrocsodákból: Ernő nagy odafigyeléssel készített balkáni étke, melyet egy különleges edényben, a fedőt csirizzel gondosan letapasztva főzte, Tamásék ínycsiklandozó ragulevese, Vili vaddisznó pörköltje, a chilis bab és az Osztály, azaz Osztályok palacsintája – mennyei volt egytől egyig! És még folytathatnánk…
Gyerekek és felnőttek nagy örömére Márti idén is készült kézműves asztallal. Hihetetlenül ötletes és szép kukoricacsuhé alkotások születtek. Sőt, a gyerekek nemcsak Mártinál alkothattak vagy a Ligetben lévő játékokkal játszhattak, hanem néhány kedves paripa is várta a lovagolni vágyó gyerkőcöket.
Ahogy leszállt az est, a zenészek vidám talpalávalót játszottak a tésai közönségnek. Táncoltunk hajnalig, néhány résztvevő aznap ünnepelte születésnapját. Azt hiszem nekik egy pompás születésnapi, a többieknek pedig egy felejthetetlen falunapi mulatságban volt részük!
Köszönjük Tésa!

---

Képek a Galériában

Tavaszi Zsongás 2013

Kétszer is elhalasztottuk a Tavaszi Zsongást, mert ebben az évben olyan hosszú, kemény és kitartó volt a tél, hogy lehetetlenné tette a tavaszi munkákat. (Sokáig emlékezni fogunk rá, az biztos). Most már nem halogattuk tovább, bár most is fölmerült ez a gondolat. Azt ígérték a jósok, hogy szombatra már elkezd valamelyest melegedni az idő, lehet, hogy a hőmérséklet eléri akár a 10 fokot is, de legalább nem fog esni az eső, és elolvad a hó. Végül is megtartottuk a zsongást és jól tettük. Igaz, a növényültetős részt kihagytuk a hideg miatt, de így is volt tennivaló bőven, pedig ki sem mozdultunk a Ligetből. Szerszámokról mi magunk gondoskodtunk: mindenki vitt otthonról lapátot, gereblyét, lombsöprűt, talicskát, vasvillát, ki mit.
A munkák egyik legnagyobb részét az okozta, hogy az egyik nyertes pályázatunknak köszönhetően átalakult a régi kukoricagóré. Ledobálták a tetejéről a palákat és leszedték a régi tetőszerkezetet, majd új tetőt ácsoltak rá, amire cserép került. Az oldalához pedig épült egy fedett színpad. Az eleje egy fedett közösségi hely lesz, padokkal, asztalokkal, a hátulja pedig egy tekepálya, ehhez már elkészült a pad is, amin ráérő idejében ücsöröghet az a szerencsés, aki éppen a bábukat állítgatja.

Viszont a régi tetőszerkezet a sok palával, cserépdarabokkal ottmaradt, ezeket el kellett takarítani. A fiúk a fákat fémmentesítették (szögek, régi drótháló, ácskapcsok voltak bennük), majd fölfűrészelték, jó lesz az még majd más közösségi megmozduláskor bogrács alá. A földarabolt fa a góré alá került, ott nem ázik. A pala veszélyes hulladék, így a cseréptörmelékkel együtt föltalicskázták egy utánfutóra, ment a hulladéktelepre.
A lányok és a gyerekek inkább kertészkedtek. Összegereblyéztük és elégettük a lehullott leveleket, gallyakat, kigazoltuk a játszótéri homokozót. Mások trágyát terítettek a virágok közé és a fák tövébe – ott a Ligetben homokos a talaj.

És igen, lehetett érezni némi tavaszillatot a levegőben! A Nap is többször kisütött, dolgoztunk is, délután-fele már lassan mindenkiről lekerült a sapka, a kabát. Fél4 körül pedig a talicskák besorakoztak a talicskaparkolóba, mert elkészült a szarvaspörkölt, és volt olyan jó idő, hogy ugyan már a kabátot visszavéve, de ott, a Ligetben ettük meg. De nem tartott utána sokáig a beszélgetés, mindannyian éreztük, hogy ez volt az idei szezon első, szabad ég alatt munkával töltött napja. 9-kor már az egész falu aludt.

---

  További képek a Galériában

Megkésett Mikulás

A Mikulásnak olyan sok teendője akadt idén Tyukodon, Velemben, Mezilesiben, Gorzanówban, Füleken, Korondon, Taivalkoskiban, és még számtalan helyen december 6-án, hogy Tésára csak 7-én jutott el, akkor is csak késő délután. Indult volna korábban is, de akkor meg nem találta a ruháját, pedig az egyik krampusz segítségével három órán keresztül kereste. Végül pedig eszébe jutott: a ruhát tavaly kölcsönadta, de akinek adta, nem volt otthon, akinél meg kulcs volt, szintén nem volt otthon. Így a krampusz elszaladt az angyalhoz, ahol gyorsan elkezdték törni a fejüket, hogy honnan is lehetne így hirtelen a Mikulásnak ruhája.
Szerencsére az a ház, amelyikben az angyal lakik, egy igen takaros és jól felszerelt ház, és találtak benne mindenfélét: egy majdnem teljes csomag vattát; már leszerepelt narancssárga sötétítő függönyt; azt a piros anyagot, amiből három éve a krampuszfarkak készültek; már régen kinőtt fekete-piros gyerek esőkabátot, illetve pelerint; egy rózsaszín sapkát. Ezt a krampusz fölnyalábolta és azt mondta, már azért drukkol, hogy ne is legyen meg a ruha, mert ő ezekből olyan Mikulásruhát fog varázsolni, hogy csak na, ezzel elindult haza. Az angyal pedig elpakolt, fogta a fényképezőgépet, hogy ezeket a pillanatokat mindenképpen megörökítse és már éppen zárta volna a házat, amikor betoppant Mikulás, aki a krampuszt kereste. Kiderült, hogy meglett a kulcsőr, meglett a kulcs, meglett a ruha. Na, ennél nagyobb bajuk ne legyen, a krampusz és az angyal is felöltötték ruháikat, telerakták a Mikulás puttonyát mindenféle földi jóval, piros alma, mogyoróval és elindultak.
Mivel már elég késő volt és sötét is, nem szánon mentek, hanem autóval. De hiába robogott velük az autó, már sok helyre nem jutottak be, mert a házigazdák bezárkóztak, lefeküdtek (merthogy faluhelyen ugye a tyúkokkal fekszenek és kelnek). Ám a legtöbb helyen még így is szerencsével jártak. Ám nem csak az idős nénikhez tértek be, nagyon keresték a gyerekeket is, de sajnos, nem sokat találtak a faluban.

Mindenki jól töltötte be a szerepét: a Mikulás mindenkiről tudott mindent, hogy mennyire volt jó a múlt évben; az angyal nagyon jóságos volt; a krampusz viszont odasugdosta mindenkinek, hogy legyen csak rossz. Dolguk végeztével mindhárman megfáradva otthonukba tértek. Úgy döntöttek, hogy az előzetes tervekkel ellentétben mégsem mennek el még aznap sem Párizsba, sem Londonba, sem New Yorkba, sem sehova máshova.

---

  További képek a Galériában

Közös Őszi Munkák

Már régen nem falutakarításnak hívjuk azt, ami pár éve még annak indult. Akkoriban több éves munkával a falut kitakarítottuk, arról lemondva, hogy az erdő mélyén található több évtizedes hatalmas sittkupacokat kiszedjük onnan. A faluba került azóta jó pár szemetes, így amúgy is kevesebb szemét keletkezik, ha meg keletkezik, azt jártunkban-keltünkben összeszedjük és kidobjuk. Viszont az utóbbi néhány évben olyannyira sikerült kivirágosítani Tésát, hogy ezek rendszeres karbantartást kívánnak. Ezt elvégzik sokan társadalmi munkában, de egy évben kétszer összejövünk azért, hogy az őszi és tavaszi nagyobb munkálatokat már közösen végezzük el. És átkereszteltük ezeket az összejöveteleket: Tavaszi Zsongásra és Közös Őszi Munkákra.

Az október 23-i négynapos hétvége kiváló alkalom volt erre. Így még kétnaposra is sikerült szerveznünk a munkálatokat: vasárnapra és hétfőre. Mivel a vasárnapi munka sokaknak érthető módon nem tetsző dolog, a fő esemény hétfőn volt, de néhányan már vasárnap délután ott serénykedtünk szerszámokkal fölszerelkezve, a gyönyörű, meleg, napsütéses időben pólóra vetkőzve. A fő feladat mindkét napon a nem télálló gumók, hagymák fölszedése és a nemkívánatos gazok eltávolítása volt. A pár éve elkészült információs táblák hátoldalára némi késéssel megszülettek ezek angol és szlovák nyelvű verziói is, a vasárnapot használták a férfiak arra is, hogy ezeket fölszereljék, a táblaoszlopokat újrafessék és a meglazult előlapi csavarokat újra rögzítsék.
Hétfőn 9-re volt megbeszélve a találkozó, de az utóbbi napokon már láttuk, hogy reggel köd van és ezzel együtt hideg. Éppen ezért előző este már páran megbeszéltük, hogy 10 előtt oda sem dugjuk az orrunkat a gyülekező helyre, de még akkor sem, ha köd lenne. Végül is 9 körül sem volt már köd, ám fél11-kor is csak hárman-négyen voltunk. Aztán lassacskán csak gyülekeztek a többiek is, akik addig vártak arra, hogy fölszálljon végre az a fránya köd. Volt teendő bőven: a növénykarbantartáson kívül még újabb virágosításra váró felületek fölásása és „illatos” trágyával való javítása. Kora délutánig dolgoztunk, majd a munka nagyját elvégezve ki-ki hazament ebédelni, mosakodni, kicsit megpihenni.
Gyerekek is jöttek a szülőkkel, miattuk ezt a délelőtti időszakot inkább a Ligetben töltöttük, ahol ott a játszótér. De a játszótér úgy látszik, már uncsi volt, egyéb elfoglaltságot találtak. Kisleányok gondosan letépték az egyik fa nagyon szép őszi színű leveleit, egy kisfiú pedig egy nagynehezen kitépett méter magas gyomot „elültette” a menták közé (azaz gondosan behelyezte oda). A kerékpáros pihenőt pedig büdöske-fejekkel díszítették föl, ezzel úgy nézett ki, mintha csak lagzi helyszíne lenne.

Később újra összegyűltünk, már valamivel kevesebben és folytattuk ott, ahol abbahagytuk. A Kisvakond cégnek, amelyik a pályázat keretében a falumegújítást végezte, az egyik dolgozója eljött segíteni, mert nagyon megszerette a falunkat. És ha már eljött, hozott ajándékba 100 db mindenféle tavaszi virághagymát. Azokat is elültettük a dália- és kardvirág gumók és hagymák kiszedése mellett. Akkor már nem voltak ott a gyerekek, így a Hősök terén és a keresztnél dolgoztunk. De a Liget sem volt néptelen: ketten ott főzték az estére szánt palóc levest, bográcsban. Mire elkészült, beesteledett, ezért átvonultunk az Egyesület rezidenciájára, ott ettük meg ezt a nagyon remekre sikeredett, amolyan megállbenneakanál típusú, kapor helyett istenire tárkonyozott palóc levest. És hiába volt egész nap olyan meleg, hogy még pólóban is izzadtunk, beesteledve bizony jólesett mindenkinek az az egy-két-három tányérnyi forró leves.

---

  További képek a Galériában

Ipolyvisk–Tésa halászlé főző verseny

Az időjárás idézte a falunapit: ez után az erősen esős péntek után elég nehezen volt hihető az időjósok véleménye, miszerint szombaton jó idő lesz. Ráadásul szombatra virradóra a minimum hőmérő nálunk 13, két házzal lejjebb 10 fokot jelzett. És mégis: olyan meleg volt, hogy még jó, hogy ott volt nekünk a viski híd, aminek az árnyékába be lehetett bújni. Ott az árnyékban viszont pont kellemes nyári hőmérséklet volt, ott is töltöttük az egész napot.

Az már az előkészületeknél érződött, hogy a szervezés lelkesebben zajlott Tésán, mint Visken és ez az érzés a helyszínen is megmaradt. Bár tény: a híd alatt a verseny előtti héten szinte golfpályát varázsoltak, olyan szépen lenyírták nagy területen a füvet. A szükséges sörpadokat az asztalokkal a két falu szállította a helyszínre. De egész végig sokkal többen voltunk tésaiak, pedig a verseny Visken zajlott. Egyre erősödött is bennünk az elhatározás, hogy jövőre inkább Tésán rendezzük meg ezt a versenyt, bár itt nincs se folyópart, se híd.

A népek már nagyon várták a sörcsapoló szerkezetet, ami egyszer csak egy talicska tetején végre meg is érkezett a híd alá.

Dél körül kezdte el a két szakács főzni a halászlevet. Persze mindkét tábor belekukucskált mindkét kondérba, hogy hogyan is főz vajon a konkurencia és végül két, teljesen eltérő módon készített halászlevet ehettünk. Hogy melyik hogy készült, az természetesen hétpecsétes titok, itt sem árulhatom el. Az viszont nem titok, hogy a tésai halászlé sikere érdekében mi négy passzírozót is bevetettünk.

4 órára volt meghirdetve a verseny vége és a kóstolás kezdete és ez nagyjából, egy pár perc késéssel, egyszerre el is kezdődött a két csapatnál. A tésai sor sokkal hosszabb volt, ezért én először a viski étket kóstoltam meg. Persze a csípős nyelvem nem mulasztotta el a viskiekkel közölni, hogy azért eszem először az övékéből, mert a finomabban szeretném hagyni utoljára. Kaptam is érte csúnya pillantásokat. De a hosszú tésai sornak megvolt az oka: a miszakácsunk nem csak úgy durrbele módra merte a tányérokba a halászlevet, hanem odafigyelt arra, hogy mindenkinek jusson halszelet, ikra, tej kellő mértékben, nyamnyam.

Az már az illatvételnél egyértelműen kiderült, hogy a tésai halászlé sokkal finomabb lesz. Természetesen. A kóstolás pedig bizonyosságot is hozott. Nem tudom, hogy ha a viski halászlé nem lett volna annyira fűszeres és csípős, akkor is ilyen egyértelmű lett volna-e a különbség, de általában ez már eldöntötte. A négytagú zsűri (a két polgármesteren kívül egy-egy vendég Magyarországról és a Felvidékről alkotta) 3:1 arányban hozta ki győztesnek a tésai halászlevet, így Tésáé lett a fődíj: egy kitömött, preparált csukafej.

A közönségdíj a számlálás után elég szoros eredményt mutatott, de végül a láda sört a viski szakács kapta meg.

Jó néhány szemetes volt a híd alatt, így a halászlevek elfogytával (ami igen hamar bekövetkezett) nem volt nehéz a rendrakás. Ezután már baráti beszélgetés, sörözgetés, borozgatás következett. Estefelé aztán került néhány tálca zsíroskenyér lilahagymával, ennek is igen nagy sikere volt. És természetesen, ahol mi ott vagyunk, ott nem múlhat el nap palacsinta nélkül. Ezt már szürkületben kezdtük el sütni, de már teljes sötétben, lámpafénynél fejeztük be. Éjfél körül már igencsak megfogyatkozott a társaság, így elkezdtünk összepakolni: végül kint a folyóparton csak a szemeteszsákok maradtak és a zászló a hídon. Másnap ezek is eltűntek onnan, rendezett terep maradt a verseny után.

Igen jól sikerült ez az első ilyen jellegű rendezvény, bár, főleg Visk részéről, elég alacsony részvétellel. A viski polgármester végül így összegezte a napot: nagyon erős kezdés után még van hova fejlődni.

Képek a Galériában.